Gyula atyától

Mindszenty bíborosra emlékeztek 50 évvel az amerikai látogatása után.

Kedves Magyar Barátaink!
Különös időket élünk, olyan időket, melyhez hasonlót legtöbben egész életünkben nem tapasztaltunk. Mintha...

Krisztus Urunk, saját feltámadása révén, megszerezte számunkra a békét. Elmélkedjünk ma röviden a húsvéti öröm témájáról.

Isten azért ajándékozza meg az emberek közösségét szentekkel, hogy azok megmutassák környezetüknek, hogyan élne Jézus világunknak azon a pontján, abban az adott idôpontban, azok között a körülmények között. Valamiképpen élô valósággá teszik a Názáreti Jézust kortársaik számára. Ezért fontosak számunkra a szentek függetlenül attól, hogy mikor, hol, milyen környezetben éltek, legyen az gyár vagy apácazárda, apró falucska vagy nagyváros, egyszerû kúnyhó vagy palota.

Szeptember 17-én, alig néhány évvel Apor Vilmos győri püspök és Batthyányi-Strattman László szemorvos boldoggá avatása után, újabb boldogot kapott a magyar nép egy vértanú apáca, Salkaházi Sára személyében. XVI. Benedek pápa azt is megengedte, hogy a boldoggá avatás Magyarországon történjék: Salkaházi Sárát Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek avatta boldoggá a budapesti Szent István Bazilikában; ehhez hasonló esemény nem volt hazánkban 1083. óta, amikoris Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent Gellértet avatták szentté Székesfehérvárott.

Budapest lelkiatyja, az Oltáriszentség apostola. A magyar nép az elmúlt tíz év során három új boldogot kapott a vértanú Apor Vilmos püspök, a hitvalló Batthány Strattman László szemorvos és Magyarország utolsó királya, IV. Károly személyében. A mai szentbeszédben olyan magyar papról szeretnék szólni, akinek boldoggá-avatási ügye most van folyamatban. Kanter Károly a pap neve; élete nagyjából Ferenc József császár és király hosszú uralkodásának éveire esik. Több mint négy évtizedet felölelő papi működése során kétszer felajánlották neki a püspöksüveget, de ő azt ijedten utasította el: egyszerű papként akart dolgozni, és mint ilyen lett Budapest szeretett lelkiatyja és az Oltáriszentség buzgó apostola.

George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepõdve nézte és kiváncsian várta, mi fog itt történni.