Kanter Károly (1853-1920) (2016/02/25)

A forgalmas Üllői úton a siető járókelő ma is megpihenhet pár percre az Örökimádás templom csendjében, ahol a kitett Oltáriszentségben kenyér színe alatt az Úr Jézus szüntelenül várja a megfáradt vándorokat; ez a templom Kanter Károly életművének látható öröksége, habár az csakugyan inkább csak „a jéghegy csúcsa”, mert a hű pap láthatatlan lelki öröksége annak a templomnak mérhetetlen sokszorosa.

Kanter Károly 1853-ban született Tatán egy jómódú szíjgyártó családjában. Látván a gyermek tehetségét, a szülők gimnáziumba iratták Károlyt: a fiú előbb ott Tatán, majd Esztergomban tanul. Az esztergomi évek alatt érzi meg a hívást és határozza el, hogy pap lesz. Kispapként kerül Bécsbe, ott tanul a ragyogó császárvárosban. 23 éves korában pappá szentelik. Hat évig falun káplán, majd Budapestre helyezik. Két évet Óbudán dolgozik, majd a lipótvárosi plébániára kerül, plébániatemploma az akkor épülő, befejezéséhez közel álló Szent István bazilika lesz. De ekkortájt nemcsak a templom falai emelkednek: az egész fővárosban lázas építkezés folyik. Az 1873-ban három város (Buda, Óbuda és Pest) egyesítéséből keletkezett Budapest egy-két évtizeden belül világvárossá növekszik. Az Operaház, a Parlament, a ragyogó középületek, az Andrássy úti és körúti paloták építésével egyidőben nőnek a peremvárosok szegénynegyedei is. A lakónegyedek népességének duzzadásával nem tudott lépést tartani a főváros papokkal és templomokkal való ellátottsága; egy-egy plébánián sok tízezer hívőnek mindössze 3-4 pap volt a lelkipásztora.

Ebben a mozgalmas, nehéz időszakban kezdi papi munkáját Kanter Károly Budapest szivében. Prédikációi, gyóntatószéke egyre több embert vonzanak. Plébániai munkája mellett hittant tanít két középiskolában; az állami iskolában keményen kell harcolnia az egyházellenes, szabadelvű közszellem ellen. A hit terjesztése érdekében írásban is felveszi a harcot: cikkeket ír folyóiratokba, keresztény napilapba.

1890-ben a Váci utca tőszomszédságában fekvő Belvárosi templomba kerül, és odaadó munkájával hamarosan virágzó lelki központtá fejleszti a plébániát. A főváros akkori lelki sivárságára jellemző, hogy gyónni húsvéti időn kívül szinte kizárólag csak Kanternél lehet; ő viszont gyóntat szinte szüntelenül, gyakran még éjfélen túl is. Itt kapja meg Kanter lelkipásztori munkája a leghitelesebben keresztény, legmodernebb színt, az eukarisztikus jelleget. Templomában a vasárnapi szentmiséken a hívők tömegesen járulnak szentáldozáshoz, még évtizeddel Szt. X. Piusz pápa eukarisztikus enciklikái előtt.

Kanter hitoktató az Angolkisasszonyok Váci utcai iskolájában; történetesen ugyanott jön össze havonta imaórára az Oltáregyesület, melynek célja, hogy templomi ruhákkal és szerekkel lássa el a szegény plébániákat. Kanternek megtetszik a szervezet munkája, érdeklődéssel fordul feléjük, végülis olyan baráti kapcsolat alakul ki a pap és az egyesület között, hogy 1894-ben a tagok őt választják meg igazgatójuknak. Ezt a szerény egyesületet évek során nagy lelki mozgalommá fejleszti. Ekkor kezdi mondani híressé vált eukarisztikus szentbeszédeit az egyesület havi imaóráin. Szavainak tüze áthatja hallgatóságát, a hívek szinte rajongva szívják magukra gondolatait, és hamarosan szűknek bizonyul a templom.

Kanter álmai egyre merészebbek: az egyesület munkáját országos méretűvé akarja tenni, egyrészt magába foglalva a más városokban már működő köröket, másrészt újakat alapítva. Terveit a püspöki kar elé terjeszti; a főpásztorok elfogadják javaslatát, egyházmegyei megbizottakat neveznek ki és megindul a szervezési munka. Sokat kell küzdenie szűkkeblűség, szűklátókörűség ellen, de lelkesedése nem ismer akadályt. Munkaköröket alakít, melyekben a tagok maguk varrják az egyházi ruhákat ahelyett, hogy vásárolnák őket; a munkaórákat előadásokkal köti össze, egésznapos szentségimádásokat szervez, sűrűn tart lelkigyakorlatokat a tagok számára, és idővel megindul a szervezet folyóirata is, az Örökimádás. 1896-ban, millennium évében a szervezet nagyszabású eukarisztikus körmenetet szervez Budapesten, 1900-ban pedig a századfordulót római zarándoklattal és országos eukarisztikus kongresszussal ünneplik.

Ekkortájt már érlelődik Kanterben az eukarisztikus örökimádás ápolására építendő templom gondolata. Amikor 1898-ban Erzsébet királynőt Genfben meggyilkolták, megszületik a konkrét terv is: a királyné emlékére emelni az Örökimádás templomát. De mielőtt ez a terv megvalósulhatna, nagy változás történik Kanter életében: 1898 szeptemberében a budavári plébánia plébánosává nevezik ki.

Felköltözik a várba és tizenhét évig a királyi palota lakója lesz. A gondjaira bízott vártemplomban hamarosan érződik jelenlétének hatása. Ahogy a palotában végéhez közeledik az építkezés, Kanter eléri, hogy a vártemplomot is átépítsék. A király egyik budai tartózkodása során megkérdi Kantert, jól van-e. A pap habozás nélkül elmondja panaszát, hogy a vártemplom gyengén van ellátva egyházi ruhákkal. Nem sokkal később a király Bécsből küld díszes paramentumokat. A templom legnagyobb kincse a Szent Jobb. Mária Terézia 1771-ben hozatta haza az ereklyét Raguzából, és nagy ünnepség keretében helyezték el a vártemplomban. Attól kezdve minden évben Szent István ünnepén innen undul el és ide tér vissza a Szent Jobb körmenet. Az udvar budai tartózkodása alatt Kanter a királynak és kíséretének misézik. Az országgyülés megnyitásakor is itt van a hivatalos istentisztelet.

Bár a várplébániának hivatalosan csak 41 híve van, Kanter papi buzgóságával, személyisége mágneses erejével a Vártemplomot a főváros egyik legfontosabb vallási központjává formálja. Mindjárt működésének elején a templom sekrestyéjéban gyóntatószéket helyez el, és itt tartózkodik a legtöbbet. Híre tömegeket vonz ehhez a gyóntatószékhez.

Ezekben az években Kanter Budapest legnépszerűbb szónoka. Apostoli munkáját több templom szószékéről fejti ki. Minden alkalommal óriási hévvel mondja el egyórás, másfélórás szónoklatait. A beszéd végére csurom vizes rajta a ruha. Egy alkalommal a beszéd annyira kimeríti, hogy a szószékről lejőve ájultan esik össze.

Alig egy hónappal várplébánosi kinevezése után Kanter levélben fordul a királyhoz. Leírja tervét, hogy a meggyilkolt királyné emlékére Budapesten az Oltáriszentség állandó imádására templom épüljön, kéri az uralkodó hozzájárulását. A válasz igenlő, s ezzel a templom terve országos üggyé válik. Vita folyik arról, hová építsék a templomot. Többen a Gellért hegy tetején, kimagasló helyen szeretnék látni, de végülis az a meggondolás győz, hogy forgalmas helyen legyen, olyan városrészben, amelynek kevés a temploma. Igy esik a választás az Üllői útra. Az országos gyüjtés sikere lehetővé teszi, hogy a templom két oldalán két nagy épületet húzzanak fel, az egyiket apácazárdának, míg a másikban a Központi Oltáregyesület kap otthont. 1908 szeptemberében a templom megnyílik a hívek számára. Ettől kezdve Kanter többet lakik itt, mint a Várban. Rengeteget prédikál, gyóntat, imádkozik az új templomban.

Kanter minden percét az egyház szolgálatára szenteli; szinte nincs egyházi vállalkozás, kezdeményezés, amelynél ne bábáskodna. 1899-ben otthont létesít hitoktató de plébániához nem tartozó papok számára. Részt vesz az 1901-ben megalakuló, ma is virágzó, de a kommunista években sokat szenvedett apostoli csoport, a Regnum Marianum szervezésében. Dolgozik a Budai Katolikus kör megalapításánál is, az ő segítségével kap a kör otthont, valóságos palotát a Pálffy téren. Az anyagi válságba jutott érseki gimnázium ügyét ő hozza egyenesbe. Se vége, se hossza a jó „ügyeknek”, melyek sikeres elindulásához segítséget nyújt.

Személyesen is számtalan emberrel törődik. Fáradságot nem sajnálva, hihetetlen leleményességgel tud segíteni. Munkanélkülieknek állást szerez. Nyomorgó betegekhez orvost küld, nem egyszer maga takarít betegeire, mosdatja őket. Vannak, akiket saját konyhájáról táplál. Titokban fiatalokat iskoláztat. Lelki gyermekeinek pénzt ad, hogy beszerezzék, amire szegényeinek szüksége van. Tucatjával kapja a segélyt kérő leveleket: egyet sem hagy elintézés nélkül. A hónap végére mindig elfogy a pénze, annyit adakozik. Egy alkalommal apáti aranykeresztjét zálogosítja el, hogy valakin segíthessen. Szélhámosok kihasználják legendás jóságát, de ez sem csökkenti adakozó kedvét. Hogy van ideje, energiája minderre ennek a gyenge fizikumú, alapjában véve félénk természetű embernek? A titok nyitját talán munkamódszerében találhatjuk meg. Mindenhol csak addig dolgozik, amíg szükség van rá. Mihelyt más is el tudja látni a feladatot, ő maga visszahúzódik. Éles szemére jellemző, hogy ő fedezi fel Prohászka Ottokárt: az ismeretlen esztergomi szemináriumi spirituálist ő hívja meg először a fővárosba szónokolni, a maga Vártemplomába.

1915-ben visszakerült Esztergomba: mesterkanonokká és a Bakócz kápolna plébánosává nevezték ki. Az egyre többet betegeskedő pap számára ez nemcsak kitüntetést jelentett, hanem nyugalmat is. De itt sem sokat pihent. Plébániája minden hívét felkereste otthonában. Dúlt a világháború; az öreg pap naponta látogatta a plébánia területén levő vöröskeresztes hadikórház sebesültjeit. Budapesti lelkigyermekeivel levelek útján tartotta a kapcsolatot. És adott, adakozott továbbra is. Gyakorlatilag amije csak volt, szétosztotta. Szinte szabadulni igyekezett minden tulajdonától, nehogy halála után fejtörést okozzon valakinek a hagyaték. Halálakor néhány korona készpénz volt az összes vagyona.

1920 őszén eukarisztikus kongresszus nyílik meg Budapesten. Kanter, amikor felutazik a fővárosba az eseményre, nem tudja, hogy Esztergomba már nem fog visszatérni. A kongresszust követő reggelen régi barátai körében mond szentmisét – utolsó szentmiséjét – az Örökimádás templomban. Mise után megünneplik, de látván, milyen rossz egészségi állapotban van, sürgetik, menjen orvoshoz. Kórházba vonul. Az orvosok műtétet ajánlanak; az operálóasztalon kiderül, bélrákja van, menthetetlen. Heteken át szenved a kórházban. Shvoy Lajos, a későbbi fehérvári püspük, akkor a Regnum Marianum plébánosa, viszi neki naponta az Oltáriszentséget. November 20-án hagyja el testét a lélek. Földi maradványai kedves templomában, az Örökimádásban vannak elhelyezve; sötétvörös márványlap fedi sírját, ezzel az egyszerű latin nyelvű felírással: „Monsignor Kanter Károly prelátus, az Oltáregyesületnek 26 éven át igazgatója és ennek a templomnak első rektora.”

Rev. Julius Leloczky, O.Cist..