Assisi Szent Ferenc (2016/02/26)

Október 4-én ültük az egyik legnépszerûbb szent, Assisi Szent Ferenc (1181 - 1226) ünnepét; csakugyan: egyaránt népszerû ô mind a katolikusok, mind a protestánsok körében. Érdemes feltenni a kérdést: mi a titka ennek a népszerûségnek, hogyan magyarázható ennek a szentnek a hatalmas sikere? Ferenc Pietro Bernardone textil kereskedô, Assisi leggazdagabb polgára és felesége, a francia származású Pica asszony gyermeke volt. A gyermeket eredetileg Giovanni, János névre keresztelték, Pietro csak francia felesége miatt hívta fiát "Francesco"-nak, "kis franciának". Fiatal éveiben Ferenc meglehetôsen léha életet élt: kereste a szórakozást, felcsapott katonának, harcolt Assisi oldalán az olasz városok egymás közötti háboruiban. Amikor egy alkalommal hónapokat töltött az egyik ellenséges város hadifoglyaként, magányában az élet mélyebb értelmérôl kezdett gondolkozni. Megtérése nem volt egy pillanat mûve: évekig eltartott. Egy éjszaka álmában Isten hívását hallotta, hogy építse újjá az egyházat. Nem jött rá, hogy a hívás a nagy világegyházra vonatkozik, nem pedig egy épületre. Úgy gondolta, Isten a környék egyik romos temploma renoválására hívja. Talált is egy ilyen templomot, a San Damiano-t, összeverbuválta barátait, és elkezdte a roskatag épület felújítását. Aztán egy reggel, szentmise alatt Ferenc azt az evangéliumi részletet hallotta, mely szerint Jézus tanítani küldte a hetvenkettôt azzal az utasítással, hogy ne vigyenek magukkal se pénzt, se batyut, se cipôt, se botot, se másik ruhát. Kijelentette: pontosan ez az, amit eddig keresett. Feladta a gazdagok életét, megvált minden tulajdonától, "poveretto", Isten szegénye lett, a teljes szegénység lett a nagy szerelme: a vágy, hogy semmi mást ne birtokoljon, csak Istent. Radikalizmusa mágnesként mûködött: elôbb tucatjával, majd százával csatlakoztak fiatal emberek, hogy az ô életformáját kövessék. Hamarosan a gazdag fiatal lány, Klára fordult hozzá a kéréssel: tegye lehetôvé nôk számára is a szegénységnek ezt a fokú követését; Ferenc megalapította rendje nôi ágát, a klarisszáknak nevezett "második rendet". Ettôl kezdve semmi sem állíthatta meg a növekedést: III. Ince pápa jóváhagyta a rend szabályzatait, és a Ferences rend rövid idôn belül a keresztény világ legnagyobb szerzetesrendje lett.

Ha megkérdezzük, mi ennek a tüneményes sikernek a titka, azt válaszolhatjuk: Ferencet és tanítását életének paradoxonjai tették oly ellenállhatatlanul vonzóvá. Az olyan paradoxonok, mint hogy az utolsókból elsôk lesznek, a magát megalázót magasra emelik, a holtak feltámadnak, a legyôzöttek végülis gyôzni fognak: mindez Jézus jóhírének lényeges része. Jónéhány ilyen paradoxon valósult meg Ferenc életében is, szinte kapásból ötöt is felsorolhatunk:

1. szegénnyé vált, a rajta levô darócruhán és a derekát átkötô kötélen kívül semmije sem volt, de - épp ennek eredményeként - a világ leggazdagabb embere lett: az egész univerzumot birtokolta;

2. mindent és mindenkit elhagyott, szabad lett mint a madár, - de éppen ezért mindenkit magához vonzott, mindenki részesedni akart ebben a szabadságban;

3. lázadó volt, igazi forradalmár, aki szembe mert szegülni minden társadalmi konvencióval, de ugyanakkor alázatos volt és engedelmes, alávetette magát az egyházi tekintélynek;

4. sokat szenvedett életében, nemcsak a nyomor szintjén megélt szegénységtôl (ami nem bántotta, hisz hivatásként önként vállalta), de a ferences testvérei viszálykodásaitól, meg nem értéstôl is, meg sokféle betegségtôl, - és mégis (vagy talán éppen ezért) mindig örömet sugárzott mindenki felé; meggyôzôdése volt, hogy bajban, megpróbáltatásban lehet az igazi örömet megtalálni;

5. úgy élt, mint egy ôrült, aki eszét vesztette, mint akinek életformája a józan ész és az emberi értelem minden szabályának ellene mond, - de végülis azt bizonyította, hogy az övé az egyedüli ésszerû életstílus.

Végsô fokon azt kell mondanunk, hogy Ferenc titka az egyetemes, mindent átölelô szeretete, amely nem zárt ki körébôl senkit és semmit, amely kiterjedt az egész világra: ezért hatott a személyisége mágnesként mindenkire, ezért nem tudta senki sem kivonni magát hatása alól, nemcsak emberek, de még állatok sem: ezért hallgatták madarak a prédikációjét, ezért tudott a farkassal is egyezkedni, s ez az egyetemes szeretet áradt ki a Naphimnuszában, melyben minden teremtményt hugának, nôvérének, öccsének, bátyjának nevez, - még a halált is.

Ferenc csakugyan úgy élt, mintha maga Jézus járt volna a 13. század Itáliájában. Jézus maga megpecsételte ezt a teljes hasonulást azáltal, hogy saját öt sebét nyomta Ferenc testébe: a stigmákat. Próbáljunk tanulni Ferenctôl: vegyük észre a földi gazdagság viszonylagos, múló értékét és vonjunk le ebbôl gyakorlati következtetéseket.

Próbáljunk gyakorolni hasonló szeretetet, amely senkit sem zár ki gondoskodásunk hatókörébôl. Próbáljuk Jézust jelenvalóvá tenni azon a ponton, ahol élünk: otthonunkban, munkahelyünkön, vagy az iskolában.

Rev. Julius Leloczky, O.Cist..