Boldog Salkaházi Sára Vertanú - 2006. IX. 30 (2016/02/26)

Ismerkedjünk meg egy kicsit az új boldog életével: ki is ez az új boldog? Sára 1899-ben született Kassán polgári családban, a családnak szállodája volt a városban. Jókai Mór írja az 1896-ban megjelent díszes könyvsorozat, Magyarország vármegyéi és városai, előszavában: „A magyar földnek isteni ereje van magyart teremteni. Magyarrá lesz, ki a földre lép. Ennek az isteni erőnek egyik csodálatos tanúsága Abaúj-Torna vármegye és érdekes, szép, régi dicsőségű fővárosa, Kassa.” Jókai megállapítása Sára családjára is érvényes, hisz mindkét szülője osztrák származású volt (Schalkház volt a nevük), de Kassa földjén a házaspár ízig-vérig magyarrá vált; az édesanya törte ugyan a magyar nyelvet, de gyermekeivel mindig csak magyarul beszélt, az édesapa pedig csak magyar ruhát viselt. Az édesapa szívbeteg volt; gyógyulást ment keresni az olasz Genovába, de ott érte a halál 1901-ben. Sára akkor csak két éves volt, nem is maradt emléke apjáról.

A kislány négy elemi után az orsolya nővérek polgári iskolájába jár, majd (az első világháború évei alatt) az ugyancsak a nővérek által vezetett tanítónőképző növendéke lesz; 1917-ben végzi be középfokú tanulmányait. 1918-1919: tragikus évek. A háború elvesztése az osztrák-magyar birodalom összeomlását jelenti, a csehek bevonulnak Kassára, ledöntik a magyar Honvéd-szobrot, aztán jönnek a proletárdiktatúra keserű hónapjai, egy idere a kommün Vörös Hadserege foglalja el Kassát, majd 1920 júniusában a magyar kormány törvénybe iktatja a trianoni békét, mellyel elismeri a történelmi Magyarország kétharmadának az elvesztését.

Sára írói tehetsége ez idő tájt kezd kibontakozni. Még nincs 20 éves, amikor 1919 februárjában megjelenik első cikke a kassai Esti Újság-ban, néhány hónappal később pedig a lap munkatársa lesz. Szorgalmasan műveli magát, nyelveket tanul, képzőművészeti tanfolyamra jár. Anyja tanácsára szakmát választ: kitanulja a könyvkötészetet és öt éven át könyvkötőként van alkalmazásban. 1922-23-ban rövid ideig eljegyzett menyasszony. 1923 őszén három elbeszélése jelenik meg nyomtatásban; ettől kezdve irodalmi munkássága folyamatos.

1927-ben a Szociális Testvérek Társasága nevű magyar alapítású szerzetesrend megtelepszik Kassán. Egy évvel később Sára elhatározza, hogy csatlakozik ehhez a rendhez. Az újonc év elvégzésére 1929 elején Magyarországra érkezik. Fogadalomtétele után visszahelyezik Kassára, majd katolikus szervező munkát végez a Felvidék számos városában. 1933-ban megalakul a Csehszlovákiai Katolikus Magyar Irók Szövetsége, Sára testvér bekerül az országos választmányba. 1932 és 1934 között Komáromban él és dolgozik. 1934 során súlyos megpróbáltatáson és krízisen megy át a Társaság. Többen kilépnek, szakadás fenyegeti a rendet, de Sára hű marad fogadalmaihoz. 1935-36 során Sára sokat utazik, házasságra felkészítő napokat tart lányoknak. Igen fontos év számára az 1937-es esztendő. Második megtérési élményen megy át, és amikor rendjét Dél-Amerikába hívják letelepedésre, ő is jelentkezik, hogy a misszióba menjen. Engedélyt adnak neki az utazásra, hajójegyet kap, de az útlevél ügye egyre halasztódik, és amikor 1939 őszén kitör a 2. világháború, az egész terv kútba esik és a brazil misszió szép álom marad csupán. Ugyanakkor azonban rendjén belül vádakat emelnek ellene, azt állítják, hogy szeretetével válogatós, egyes testvéreket jobban szeret másoknál, hogy nyugtalanságot és zavart kelt a közösségben, hogy kritizáló, és hogy öngyilkosságra is gondol. A vádak vagy túlzók, vagy alaptalanok, hisz pl. az öngyilkosságot csak tréfából említette valakinek. Mégis, a rendből elbocsájtják, nem viselheti a rendi ruhát, csak kültagként vehet részt a rend életében. Elgondolható, hogy ez az elbánás milyen kínt és fájdalmat jelentett annak, aki soha nem akart egyebet tenni életében, mint Isten akaratát.

A világi ruhába öltözött Sára testvér számára munka bőven akad. 1938-ban, Felvidék Magyarországhoz való visszacsatolása után több felvidéki járásban lesz szociális előadó. Aztán kitisztul az ég, tisztázódnak az ellene felhozott vádak, 1939. karácsonyán Budapesten visszakapja a rendi ruhát, és 1940 nyarán leteszi az örökfogadalmat. 1941. februárjában új beosztást kap: a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetségének központi vezetője lesz. Ekkor tünik ki legragyogóbban vezetésre teremtettsége. Több mint 200 Dolgozó Leány csoport működik az országban, hat Dolgozó Leány Otthont tartanak fenn a fővárosban 210 hellyel. Sára testvér három év alatt 5 új otthont alapít 290 hellyel, szerkeszti a szervezet havi folyóiratát, elkezdi a magyar Munkásnő Főiskola megépítését, mely 1944 nyarán készül el. Továbbra is járja a Bécsi Döntések következtében minden irányban megnagyobbodott országot, előadásokat tart, munkanapokat vezet. 1942-ben, engedve a koráramlat nyomásának, nevét Salkaházi-ra magyarosíttatja.

1943-ban édesanyja meghal. Ugyanazon év októberében egy kegyelmi intításra egészen fel akarja matán ajánlani Istennek. A Társaságon belül kedves, gyakran ismételt a mondás: „Az Úristent nem lehet nagylelkűségben felülmúlni.” Sára testvér megpróbálja Istent, ha nem is felülmúlni, de legalábbis utolérni nagylelkűségben. Utánozni akarja Jézust, aki életét adta értünk: ő is életét akarja adni testvéreiért. Elöljárójától engedélyt kér, hogy felajánlhassa életét a Társaságért. Szeptember 14-én ez a bejegyzés áll füzetében: „Tele van a szívem-lelkem lobogó lelkesedéssel! Az indítást, hogy életemet, ill. halálomat ajánljam fel a testvérekért, követhetem. Előterjesztettem az elöljárómnak, lelkiatyámnak, s engedélyt kaptam.” Október elején történhetett, hogy két elöljárója jelenlétében a budapesti anyaház kápolnájában Sára testvér letérdel az oltár elé és hangosan elmondja felajánló imádságát, amely többek között így hangzik: „...én ma a Társaság és a testvérek iránti hálából és szeretetből felajánlom magam, mint a Társaság áldozatát: fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek életéért és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ő életüket...” Október 16-án e sorokat jegyzi fel: „Odaadás Istennek! Azt hiszem, ez a titka mindennek. Teljes és egész odaadás. Hogy valóban azt tehessen velem, amit Ő szent felsége akar! Mindig és mindenben Isten akaratát keresni...” Mit lehet ehhez hozzáadni? Ezek már egy szentnek a szavai.

Senkisem gondolta, hogy az önfelajánlást milyen hamar elfogadja az Úr. 1943. decemberében még a Székelyföld falvait, városait látogatja, előadásokat tart. Aztán jön 1944, az újabb tragikus év, a tragédiák újabb sorozata. Március 19: a németek megszállják Magyarországot; ettől kezdve a szövetségesek bombázói naponta ellepik az eget és folyamatosan romba döntik az ország városait; megkezdődik a zsidók elhurcolása; augusztusban a szovjet csapatok Magyarország területére lépnek; október 15: elhangzik az elkésett Horthy-kiáltvány, megtörténik a nyilas puccs és kezdetét veszi a rémuralom. A szociális testvérek hősies odaadással próbálják menteni az üldözötteket. Minden házukban zsidókat bujtatnak. A Bokréta utcai leány-otthonban zsidó lányok alkalmazotti minőségben vannak elhelyezve.

December 16-án Sára nővér egyik társának elmondja, hogy tudja, nem fog sokáig élni. December 24: az oroszok körülzárják Budapestet. A Bokréta utcai ház kápolnájában a nővérek még megünneplik karácsonyt. Egy erdélyi újmisés mondja az éjféli misét, Sára testvér harmóniumozik. Mise után, éjjel fél kettőkor van a karácsonyfagyújtás. A nővérek később visszaemlékeztek Sára testvérnek azon az éjszakán elhangzott mondására: „Szeretném megölelni a világot, olyan boldog vagyok.” Egy besúgó feljelentése alapján december 27-én nyilasok törnek be a házba, Sára nővért és az elbújtatott zsidókat elhurcolják. Mikor megmondták, hogy elviszik, Sára testvér csak annyit mondott: „Igen!” Mielőtt kiléptek volna a házból, a kápolna előtt Sára kitépi magát a keretlegények kezéből és határozott hangon így szól: „Ide engedjenek be egy pillanatra!” Előre megy a tabernákulumig, két nyilas utána. Egy szemtanú így írja le a jelenetet: „Sára féltérdre ereszkedett, s én oldalról láthattam, amint az örökmécs fénye az arcába ragyogott. Határozottan emlékszem, hogy azt gondoltam: ’Istenem! Ez a Sára szent!’” A két nyilas is meghőköl a látványra. Aztán egyikük megszólal: „Gyerünk már, majd még imádkozhatsz az éjszaka!” Ezzel őt és a négy elbújtatott zsidót elszállítják. A kivégzésre még aznap este sor kerül a pesti Vámház Rakparton. Az 1967-ben lefolytatott un. „Zuglói nyilasper”-ben elhangzott egy vallomás, hogy „azon a bizonyos decembervégi napon a késő esti órákban a fővámház elé szállították őket. Ekkor, mielőtt a sortűz eldördült volna, egy alacsonytermetű, rövid feketehajú nő valamilyen megmagyarázhatatlan nyugalommal kivégzői felé fordult, majd letérdelt és égreemelt tekintettel nagy keresztet vetett magára.” Eldördülnek a fegyverek; a holttesteket a folyóba lökik, - egészen közel ahhoz a helyhez, ahol 1000 évvel korábban a budai oldalon a hegytetőről a mélységbe dobott Szent Gellért püspök zuhant a Dunába. Isten elfogadta Sára önmaga oda-ajándékozását.

„A szeretet erős, mint a halál”, olvassuk az Énekek Énekében (Én 8,6). Igazából a szeretet erősebb, mint a halál: Jézus bebizonyította ezt, amikor feltámadt halottaiból, és megigérte, hogy ugyanúgy fel fog támadni minden egyes ember, aki igazán szeret.

Rev. Julius Leloczky, O.Cist.