2020 Szent István Nap és az Új Kenyér ünnepe (2020/08/23)

Augusztus 23-án délután a Cisterci Apátságban – hathónapos kiesés után Leloczky Gyula atya tartotta

az első magyar szentmisét. Ennek keretében emlékeztünk meg államalapító királyunkról,

Szent Istvánról és az Új Kenyér ünnepéről.

Számunkra, a DFW magyarjainak ez rendkívüli fontosságú esemény volt, hiszen, szeretett atyánk több atyával együtt elkapta a Koronavírust. Isten segedelmével és megfelelő kezelésekkel mindnyájan legyőzték a betegséget, és mindenki örömére ismét teljesen aktívak.

Gyula atya a mise kezdetén megemlékezett Farkasfalvi Dénes apátról, aki hosszú betegség után májusban húnyt el, és két másik magyarról, Paul DeCleva, és Gaal György, akik szintén e nyáron távoztak sorainkból.

Gyula atya beszéde Szent Istvánról.

Krisztusban kedves magyar Testvéreim!

Nemeskürty István, a 2015-ben elhúnyt neves író és történész, a 2000-es év magyar millenniumi ünnepségeinek a kormánybiztosa, 2000. január 3-án a budapesti Operaházban tartott megnyitó ünnepségen ezekkel a szavakkal kezdte beszédét: "A magyar nép ezer évvel ezelőtt elhatározta, hogy megmarad.

Megmarad, mint állam, és megmarad, mint nyelv. Megmaradtunk." Tagadhatatlan tény, hogy a magyarságnak ebben a megmaradásában alapvető, döntő és elsődleges szerepe volt Magyarország első nagy királyának, Szent Istvánnak. Szent István országépítő tevékenysége nélkül bizony nem maradhatott volna meg a magyar nemzet.  

A U. S. News and World Report című egykori népszerű heti hírmagazin egyik röviddel a 21. század beköszöntése előtti számának nagyobbik fele nem az elmúlt hét politikai, gazdasági és kulturális eseményeit ismertette, hanem azt mutatta be, milyen volt a földkerekség 1000 esztendővel ezelőtt. A kettős különszám címe: The Year 1000. A folyóiratszám átfogó képet ad az előző ezredforduló minden jelentősebb országáról és személyiségéről, s ezek között a lapban az akkor születő magyar királyságnak és annak kovácsának, megalkotójának, Szent Istvánnak is juttatnak egy egész oldalas cikket, melyet szines illusztrációként Benczur Gyula festőművész híres alkotása, Vajk megkeresztelése diszített. A cikk visszaviszi az olvasót száz évvel korábbra, a 900-as évek elejére, a kalandozások korába, amikor a magyar lovasok halálpontosan célbataláló nyilaikkal Hispániától Bizáncig, Dél–Itáliától Észak–Németországig rettegésben tartották Európát, amikor a magyarságot a többi nyugati nép még a keresztény nyugat átkának tekintette, és a papok a Mindenszentek litániájához új fohászt csatoltak, amely e szavakkal könyörgött Istenhez: "A sagittis Hungarorum, libera nos, Domine", "A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!" Majd a cikkíró Fenyvesi Károly így folytatja:" S ekkor három férfi nagyjából ugyanabban az időpontban jutott hatalomra Európa három különböző pontján, és egyszerre minden megváltozott: II. Szilveszter átvette a pápaságot, III. Ottó császár (akinek uralkodói ideálja maga Nagy Károly volt) a német–római birodalom uralkodója lett, a Vajkból Istvánná keresztelt magyar vezér pedig úgy döntött, hogy nomád, pogány harcosait békés keresztény parasztokká teszi."

Az események megfelelő értékeléséhez többet kell tudnunk II. Szilveszter pápáról. Szilveszter, az első francia pápa, nagytudású szerzetes, kora legnagyobb tudósa, akit barátai"stupor mundi"–nak, világ csodájának, ellenségei pedig varázslónak neveztek, ez a II. Szilveszter III. Ottó császár nevelője volt és a császár politikai nyomására emelkedett a pápai trónra. Sokirányú érdeklődésére jellemző, hogy teológián és filozófián kívül csillagászattal és matematikával is behatóan foglalkozott, verseket írt, és ő találta fel az ingaórát. Bár pápasága csak négy évig tartott, uralkodása igen jelentős: királyokat teremtett és tett le, sokat tett azért, hogy Közép– és Kelet–Európában nagy területek kerüljenek a nyugati kereszténység befolyása alá. István és Szilveszter pápa között a kapcsolat először inkább tapogatódzó volt, mint kifejezett kérelem: egyik fél sem volt egészen tisztában a másik szándékával. István jelezte a pápának, hogy szívesen elfogadna valami szimbolikus cselekedetet a pápa részéről annak elismeréséül, hogy a magyarok csatlakozni kivánnak a keresztény nemzetek közösségéhez. Erre az üzenetre volt aztán a pápa válasza, hogy Asztrik apáttal remekművű, drágakövekkel díszített arany koronát küldött Istvánnak.

A papa által szent Istvánnak ajándékozott korona jelentőségét nem lehet eltúlozni. Ebben az időszakban számos más európai uralkodó is megtért népével együtt a keresztény vallásra, de azok közül egyik sem részesült a pápa részéről ilyen fokú megbecsülésben. Igaz, egyetlen más nép sem veszélyeztette annyira az európai népek biztonságát, mint a kalandozó magyarok: azaz a pápát egyéb motívumok mellett félelem is indíthatta a nagylelkű gesztusra. Mindenesetre a ragyogó pápai ajándék nemcsak egyszerűen a"király" címet adományozta Istvánnak, de apostoli királlyá emelte (azaz a pápa, mint Szent Péter apostol utóda, apostoli jogokat ruházott Istvánra) és pecsétet tett Magyarországnak a nyugati kereszténységhez való hűségére is. A pápa kockázatvállalása sikerrel járt. Soha többé nem pusztították magyar portyázó csapatok Nyugat Európát, sőt ettől kezdve a magyarok évszázadokon át a nyugat bástyájának tekintették magukat, akik meghiúsították mind a tatárok, mind a törökök Európa meghódítására irányuló törekvéseit.

Mint minden új alkotás, minden új találmány nem egyszerûen a légből jön létre, nem pillanatnyi ötlet szüleménye, hanem előzményekre épül, úgy a magyarság kereszténnyé válása sem egyedül Szent István érdeme, bár a magyar nép Krisztushoz térésének a folyamata nyilvánvalóan István uralma alatt bontakozott ki a maga teljességében és vált befejezett ténnyé. A kereszténység iránti érdeklődés első nyomait már alig pár évvel a tragikus Lech–mezei vereséget követően megtaláljuk. 955-ben Németországban, az Augsburg melletti Lech–mezőn a magyar hadak döntő vereséget szenvedtek és a nép vezetői belátták, hogy további kalandozások, rabló–támadások a magyarságot végső pusztulásba vezetnék. Már Árpád unokája, Taksony, 961-ben (alig hat évvel a Lech mezei vereség után) térítő püspököt kért a pápától, s a pápa küldött is egyet, de azt a magyarokat saját fennhatósága alá vonni szándékozó I. Ottó német király (a papa ellenlábasa) útjából visszatérítette, nehogy Magyarországon a pápától közvetlenül függő püspökség létesülhessen. Géza fejedelem, Szent István apja, bár ő maga nem tért a keresztény hitre, már véglegesen elhatározta, hogy a magyarság hitben és életformában csatlakozni fog a nyugati keresztény népekhez, és ezért is biztosított fiának, Istvánnak keresztény nevelést.

István már szívvel–lélekkel keresztény lett, szinte vérét, csontjait áthatotta a keresztény hit, magáévá tette a keresztény életeszményt, a keresztény erényeket, a német Gizella személyében keresztény nőt vett feleségül, és fia, az utódjául szánt Imre herceg számára keresztény szellemben írta meg híres Intelmei–t. Ez az ízig–vérig keresztény írás a legékesebb bizonyíték István emelkedett szellemére, arra, hogy a keresztény világnézet teljesen átjárta gondolatvilágát, hogy István teljesen magáévá tette Jézus evangéliumának életideálját.

Az igazi szentek minden korban Jézust jelenítik meg adott történelmi körülmények között, különböző emberi szituaciókban. Szent István azt mutatja meg, hogyan viselkedne Jézus, ha történetesen Kr. u. 1000-ben földi uralkodóként járt volna a földön, éspedig történetesen egy akkor a kereszténységet elfogadó nép királyaként. Szent István szerencsésen egyesítette önmagában a férfias erélyt és keménységet a keresztény alázattal és felebaráti szeretettel. Saját szent életében mutatta meg, hogy az evangéliumi alázat nem jelent határozatlanságot, és a hősies emberszeretet nem azonos gyengeséggel. És ami Taksonynak nem sikerült, azt István megvalósította: a pápától, nem pedig a német császártól kérte királyi hatalma és az európai keresztény uralkodókhoz való csatlakozásának elismerését, és a pápa ezt a Szent Korona megküldésével pecsételte meg.

A magyar királyság megalapítását és Szent István királyt értékelő U. S. News and World Report cikk a Szent Korona 20. századi történetével zárul, amikor a magyar Korona a II. Világháború végén az amerikai hadsereg kezébe került, azt több mint három évtizeden át Amerika területén, Fort Knox-ban őrizték, és 1978-ban, Jimmy Carter elnöksége alatt ünnepélyes keretek között adták vissza a magyar népnek (hangsúlyozottan is a népnek, nem pedig a kommunista kormánynak!).

Ugyanannak az évnek a nyarán módomban állt családi látogatásra Magyarországra utazni. Ottlétem során ellátogattam Budapestre és hosszú sorbanállás után néhány percre láthattam a magyarság legnagyobb kincsét, magának a nemzeti létének a szimbólumát, a Szent Koronát. Akkor jutott eszembe, hogy még a kommunista uralom alatt is mekkora különbség volt Moszkva és Budapest között: míg Moszkvában Lenin, a kommunista forradalmár sírja előtt állt hosszú sor bejutásra várva, addig Budapesten Szent István ezeréves koronája megtekintésére zarándokoltak tizezrek és tizezrek a Nemzeti Múzeumhoz, és álltak türelmesen végeláthatatlan sorban. A többévtizedes szervezett népbutítás ellenére is érezték a magyar emberek, hogy ez a drága arany ékszer több, mint régi emlék: A Szent Korona nemzeti önazonosságunk szimbóluma, amely egybevon és egyben tart minden magyart, bárhol is éljenek a földkerekségen, legyen az a mai megcsonkított Magyarország határain belül, vagy a trianoni béke által elszakított területeken, vagy bármely más országban, bármely más földrészen, ahová magyarokat sodort a történelem szélvihara. A Szent Korona révén Szent István király ma is jelen van népe között, bátorítja őket, ha elcsüggedtek, igaz útra tereli őket, ha rossz irányba tévedtek, egybefogja őket, ha viszály vagy széthúzás ver éket csoportok közé. És ha újra és újra felzokog a régi egyházi ének fohásza, "Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?... Hol vagy István király? Téged magyar kíván," Szent István király biztatólag mondja a költő szavával: Ne bátor-talanodjatok el, ne veszítsétek el a reményt, hisz ezer év ezernyi viszontagsága után is, a tatár pusztítást és a török vészt, a német megszállást és az orosz elnyomást követően is "él magyar, áll Buda még!"

Amen.

A szentmisét követve,

                                                            Szent István egyházszervezési munkájáról.

 Számos forrásból összeállította és olvasta:

Beluska Éva, MMCC elnök

Szent István nevéhez fűződik a keresztény Magyar Királyság megalapítása, a független magyar egyházszervezet kiépítése, az első törvények kibocsátása

Élete szentségét és apostoli tevékenységét a keresztény egyház is elismerte azzal, hogy 1083-ban szentté avatta. 1038-ban halt meg, fiával, Imre herceggel együtt a székesfehérvári bazilikában temették el.

Tekintettel a jelen körülményekre, amelyek miatt nem tarthatunk szokásos megemlékező ünnepséget, ezért néhány mondatban csak az egyházszervező munkájáról és azzal kapcsolatos törvényeiről szeretnék röviden beszélni.                                                                 

István két érsekséget alapított, az esztergomit és a kalocsait, továbbá nyolc püspöki egyházmegyét szervezett, központjaik Veszprémben, Pécsett, Győrött, Egerben, Vácott, Csanádon, Biharban és Gyulafehérváron voltak.

A magyar egyház feje az esztergomi prímás-érsek lett. Az egyház jövedelme kettős eredetű volt: egyrészt a püspökségek hatalmas földadományokat kaptak a királytól, másrészt a tized (latin decima - dézsma) is az egyházat gyarapította, amelynek szedését István törvényben rendelte el.

Az egyházszervezéssel együtt járt a hittérítő munka folytatása, ami hosszú és nehéz folyamatnak bizonyult. A pogány magyarok csak zúgolódva hajlottak az új hitre, amely még terményük tizedét is megkövetelte.

István király törvényekben szabályozta a templomba járást, vasárnapra tette a vásárokat, amelyek helyét a templom mellett jelölte ki.

A templomok mellett kolostorok is épültek, amelyek szintén hatalmas birtokadományokban részesültek. A leghíresebb kolostor a pannonhalmi bencés apátság volt, amelyet már Géza uralkodása idején elkezdtek építeni.

Szent István törvényei:                   

A Szent István által kialakított új rendet két törvénykönyv szentesítette. E törvénykönyvekben a király intézkedett az egyház működéséről és a vallásgyakorlás biztosításáról, a magántulajdon védelméről, biztosította a földesurak jogait népeik felett és rendelkezett a leggyakrabban előforduló bűncselekmények büntetéséről is. A törvénykönyvek cikkelyei nagyrészt megszabják a törvény megszegőinek büntetését is, az egész tehát jellegét tekintve büntetőtörvény.

Szent István intelmei:

A vasárnap megtartásáról

A papok és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem tűzőrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le.

A keresztény vallás megtartásáról

Ha valaki a keresztény vallás megtartását elhanyagolva és hanyag ostobaságtól megátalkodva az ellen bármi vétséget követ el, a vétek természetének megfelelően ítélje meg a püspök az egyházi törvények szabályai szerint. Ha pedig ellenszegüléstől indíttatva a reá rótt büntetést vonakodnék nyugodtan elviselni, ismét ugyanazon büntetéssel fegyelmezzék, és ezt is megismételve összesen hét ízben. És ha mindezek után is konoknak és makacsnak találtatik, adják át a király bíróságának, a kereszténység védelmezőjének.

A templomba járásról

Azok, akik az istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása alatt egymás közt mormognak, és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve és nem figyelve a szent olvasmányokra és a lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket, és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg, s ostorozással és hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket.

A király adományáról az egyháznak

Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel és harminc aprómarhával.

Ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről pedig a püspök.

A tizedről

Ha valakinek az Isten tízet adott egy évben, a tizedik részt adja az Istennek, és ha valaki tizedét elrejti, kilenc részt fizessen."

                                                                        **********

Ezek a törvények ezeréves távlatból, kicsit ostobáknak tűnnek, de akkor szükségesek voltak egy teljesen új vallás terjesztéséhez, és a büntetések is a kornak megfelelő, sőt mondható, hogy viszonylag enyhék voltak.

Irta: Juhászné Bérces Anikó                                                               Előadó: Eszter Lestyák-Smith

Fohász Szent István királyhoz

Megszólítlak alázattal, s könyörögve kérlek,
Tekints le az országunkra és a magyar népre.
Megszólítlak alázattal, s könyörögve kérlek,
Tekints le az országunkra és a magyar népre.
Amióta nem vagy velünk - lassan ezer éve,
Számtalan nagy vihar dúlt a Kárpát-medencében.
Vad villámok csaptak bele termő Életfánkba,
Erős ágakat szakítva, s taposva a sárba.
A törzsét meg jól irányzott, egyetlen csapással
Széthasítva több darabba, meg a pusztulásba.
Túlélte, mert a gyökere erős, szívós fajta,
Hajszálgyökér, ha megmarad, élet fakad rajta.
De termések millióit a szél szertefújta,
Gyökértelen kapaszkodnak az új világukba.
Fánk törzse, mi épen maradt, próbál tovább élni,
Alig forradt, mély sebeit rendre fel-feltépik.
Gyökereit férgek rágják, levelét meg tetvek,
Friss hajtása alig serken, - így élni kegyetlen.
Szükség lenne törhetetlen, erős, tiszta kézre,
Istenhitre, biztatásra, tisztán lássunk végre.
Kapaszkodnánk Szent Jobbodba, segíts nekünk élni,
Boldogasszony jó Anyánkat támaszunknak kérni.
Bocsássa meg vétkeinket, s legyen velünk Atyánk,
Maradjon meg, s virágozzék drága Magyar Hazánk.

2013 augusztus 19.

Forrás: www.poet.hu

És most néhány szó az új kenyérről.

Olvasta: Beluska Éva

Hívő magyar népünk mindenkor mélyen átérezte, hogy minden, ami jó, az Istentől származik, és mindenért Neki tartozunk hálával. Isten egyik legnagyobb ajándéka a föld termése, a mindennapi kenyér, amelyért a legszebb imádságban, a Miatyánkban naponta imádkozunk. "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma."

A gondviselő Isten ebben a különösen is nehéz esztendőben is megadta számunkra a mindennapi kenyeret, kielégítette alapvető szükségleteinket. Adjunk érte hálát a jóságos Istennek, őseink szent hagyománya szerint, első szent királyunk, Szent István ünnepén, és kérjük a föld minden termésére és mindenkire, aki azokat megtermelte, és ki azokat magához veszi, az Isten gazdag áldását!

Régente a magyarok július 15-én emlékeztek meg az új kenyérről.

A kommunista rendszer, volt az, amely a Szent István ünnepét próbálta helyettesíteni az Új Kenyér Ünnepével.

A kommunizmus eltűnt Magyarországon, de Szent István ünnepe és az új kenyér áldása megmaradt.

Kányádi Sándor: Nagyanyó kenyér                                    Előadó: Eszter Lestyák-Smith

Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!

Ezt követte Gyula atya áldása: 

Könyörögjünk!

Mindenható Atyánk, Urunk és Istenünk! Áld meg ezt a kenyeret mennyei áldásoddal, hogy akik ebből esznek, azoknak vagy testi-lelki gyarapodásukra és üdvösségükre. Megköszönjük neked, hogy erőt adtál a munkához, hogy terméssel és eredménnyel áldottad meg fáradozásainkat és törekvéseinket, és egyúttal kérjük, adj munkát azoknak, akik munkanélküliek és gyogyíts meg minden beteg embert, különösen a koronavírusban szenvedőket. Kérünk tarts távol tőlünk mindenféle betegséget, bajt és a gonosz lélek minden kísértését.

A mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki nekünk mennyei kenyerünk, örök életünk és üdvösségünk, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké.

Ámen

Kenyér áldás után a Magyar Himnuszt énekeltük.

Ezzel véget ért a rendkívüli szertartással egybekötött ünnepség.

                                                              ******************

A hagyományos battyusbál vacsora hiányában nehányan egy olasz étterembe mentünk, ahol házi finomságok helyett, ízletes olasz és amerikai falatok, egy pohár bor vagy hűsítő italok mellett beszélgethettünk.

Örömünkre Markocsány Gábor houstoni konzul is eljött az ünnepségre. A vendéglőben pedig tájékoztatott a konzuli ügyintézés lehetőségéiről és hasznos tanácsokkal látta el a jelenlévőket.

Reméljük, hogy hamarosan visszatér a megszokott, normális életmód, és a DFW magyarok ismét teljes kapacitásban, korlátozások nélkül folytathatják a pezsgő magyar életet.

Beluska Éva,

MMCC elnök